A kezdet...

Most pedig a kezdetekről szeretnék írni. Én is úgy kezdetem ,mint bárki más. Nem érdekelt mit eszem, nem érdekelt hogy egész nap a gép vagy tv előtt ültem e, egyáltalán nem érdekelt mi egészséges és mi nem. Azonban ezt az életstílust csak egy ideig lehet folytatni. Szép lassan a "nádszálvékony" testalkatom kezdett megváltozni. Kezdetben örültem is ennek, hiszen nőiesebb lettem tőle, kerekedett az arcom is. De ez a folyamat nem állt meg akkor és ott amikor kellett volna. Eljött az idő, hogy a legfontosabb tevékenységemmé az evés vált. Jó időtöltés volt, ha ideges voltam megnyugtatott a nassolás. Egyszóval bármikor képes voltam enni, akkor is amikor nem voltam éhes! Ez egy ördögi kör! Ma már tudom az evés nem egy hobbi, egy jó kis tevékenység, hanem a létfenntartás egyik alap pillére! Nem azért kell ennünk mert az jól esik, hanem a szervezet számára az élethez szükséges tápanyagokat kell bevinnünk. Ha ez nem így történik bekövetkezik a  legrosszabb...: az elhízás! Mikor már 55 kilóról 76 kg-ra növekedett a testsúlyom mindenki észrevette hogy gond van. Elkezdődtek a beszólogatások, a sok kövérezés. Én is észrevettem hogy nem úgy megy a mozgás sem, de még mindig nem vettem a problémáról tudomást! Úgy gondoltam ha én le akarnék fogyni bármikor megtehetném erőfeszítés nélkül is, de én így érzem jól magam! NEM! ez hazugság, önmagamat nem csaphatom be! Tudat alatt elkezdett nyomasztani, hogy kinevetnek a strandon, az iskolában, nem tudok ruhát venni magamnak, minden rosszul áll. Hibáztattam a ruhákat a boltokat a gyártókat, de igazából egy felelős volt ezért : ÉN magam! Meguntam tehát a helyzetet. Nem szabad szégyellnünk hogy segítségre szorulunk, ugyanis senki nem születik úgy, hogy mindent tud egy olyan témakörről ami ennyire sok dolgot foglal össze. Mert nem tudtam pontosan mi kell a fogyáshoz. Elsőként kaptam egy edzéstervet egy fitness edzőtől! Nem kért érte pénzt, nem harapta le érte a fejem amiért segítséget kértem. Nem került tehát semmibe. Kipróbáltam. Napi fél óra mozgást jelentett végigcsinálni az egészet, és heti 3 alkalommal. Szerintem ezt az időt rosszabb dolgokra is elpazaroljuk, simán belefér bárki életébe! Az edzésterv lábemeléseket tartalmazott főleg, voltak hasgyakorlatok benne, de egyik sem volt megerőltető és semmilyen eszközre nem volt szükségem ahhoz , hogy elvégezzem! Pár hónap után azon kaptam magam, hogy már nem csak muszájból csinálom, elkezdtem élvezni, hogy ami az elején még nehézkes volt, most képes vagyok a  dupláját is megcsinálni. A kényszeres evés is abbamaradt, hiszen edzés előtt nem érdemes enni, közben nem vagyunk éhesek, utána pedig nem vágyunk zsíros nehéz ételekre! Ez a folyamat egy egész életmód változtatást indított el nálam. Pár hónap múlva letagadhatatlan eredményeket hozott! Ezt az edzéstervet azért nem írom le, mert mindenkinek másra van szüksége! Nekem akkor ez is elég volt, hiszen semmilyen mozgást nem végeztem, nem sétáltam, nem sportoltam, nem kellett gyalogolnom, tehát ez egyenlő volt a 0-val. Ehhez képest az edzés plusz munka volt ezért volt hatásos. De mindig olyan mozgást kell választanunk amihez még nem vagyunk hozzászokva, ami még nem megy könnyen (de túl nehéz, megcsinálhatatlan se legyen) Hiszen ez sarkallja a szervezetet a változtatásra!